Állj meg. Igen TE. Te, aki ezeket a sorokat olvasod. Tudom, hogy már majdnem továbbgörgettél. Vagy? Inkább kinyomod az oldalt, mert nincs időd erre a marhaságra? Nincs, mert rohannod kell, intézni a mindennapi teendőidet, sürget a határidő, félsz, hogy szóvá teszik a munkahelyeden vagy otthon. Pörögni kell, mert ezt várják el tőled, különben a főnököd nem tud elmenni hatodjára is nyaralni, vagy a feleséged/férjed megjegyzi, hogy még ez sincs kész meg az sincs kész, és így tovább. De lehet, hogy pont erre a pár sorra lenne most a legnagyobb szükséged.
Mi lenne, ha azt mondanád magadnak, hogy akkor itt és most álljunk meg egy kicsit? Nem neki, magadnak, hogy fújj egyet. Hogy megállj egy pillanatra és leülj, akár a teraszra, akár a fűbe az udvaron, vagy ahol éppen jól esik.
Emlékszel mikor még ezek miatt egyáltalán nem kellett aggódnod? Amikor nem a feladatok sokasága pörgött a fejedben, hogy mit is kell még megcsinálj aznap?
Állj meg, lélegezz. Engedd el egy kicsit a problémáidat. Hidd el, azok meg fognak várni, és továbbra is a fejed fölött fognak lógni.
Emlékszel mikor ezek még a közeledben sem voltak? Gondolj csak vissza azokra az időkre, amikor még nem a telefonodat vagy a számítógéped képernyőjét bámultad, hanem éltél. Ezek a kütyük nem voltak a mindennapjaid részei. Nem vakította ki a fényerő a szemedet, nem bántottak a kommentszekciók, nem éreztél szekunder szégyenérzetet mások marhaságai miatt ilyen szinten, mint amiket nap, mint nap olvasol, vagy hallasz.
Utazz vissza azokhoz az emlékekhez, amiket már több, mint valószínű, hogy elfelejtettél, eltemettél jó mélyre, vagy ha te nem is, de az élet által produkált dolgok homályos pora befedte, mélyre temette benned, mint a sivatagi viharok, amik úgy hordják a homokot és a port, hogy utána teljesen másképp néz ki a táj, mint előtte. Ezek az Élet által generált és rád hordott nehézségek és mindennapos megfelelés viszontagságai pont ugyanezt teszik. Eltűntetik a szemed elől azt, ami annak idején oly fontos volt neked és olyan vidámmá tett.
Emlékszel amikor a testvére(i)ddel, unokatesókkal vagy a haverokkal épp azt vitattátok meg, hogy melyik szuperhős a legmenőbb? Vagy a kosaras kártyákat bámultátok, hogy neked ez megvan, és hogy kivel és mire akarod elcserélni? Vagy azt, hogy valakinek lett egy új PlayStation/Nintendo/PC játéka és hogy mikor menjetek át egymáshoz kipróbálni? Vagy esetleg az, hogy karácsonyra te is kaptál egy Tamagochit és hogy minden nap foglalkozol vele, de hogy a tiéd egy dínó, a haveré egy kutya, vagy épp egy delfin? Vagy azt, hogy felpattantatok a bicóra és rendőr pandúroztatok sötétedésig a lakótelepen?
Ugye, hogy megvannak ezek, csak nincs időd visszagondolni ezekre a fantasztikus emlékekre, mert minden szar a nyakadba borult és helyt kell állni az életben. Tudom. Mindenki beleesik ebbe és nyomaszt. Csak elfelejtettünk élni. Elfelejtettünk beszélgetni. Elfelejtettük, hogy létezik élet a telefonok fénylő, ám annál károsabb képernyőjén túl is. Ez egy métely, ami kiragad a valóságból és félrevezet. Szabadságot ad, mégis bebörtönöz.
Régen az emberek átmentek egymáshoz és nem azt figyelték, hogy mikor villan fel a képernyő, milyen értesítést kaptak valamelyik alkalmazástól, hanem beszélgettek. Mély barátságokat kötöttek, jó beszélgetéseket folytattak egy kellemes pohár ital és némi harapnivaló mellett. Boldogok voltak és tartalmasan tudtak témákról diskurálni, mert semmi nem zökkentett ki. A feladatok akkor is megvoltak, csak nem kaptál ennyi ingert a világból, nem kattogtál ennyi mindenen, nem értek olyan ingerek, mint most.
Most csak pörögsz, csak futsz a teendőid után, azok meg utánad. Egyre csak sokasodnak. Nincs időd átgondolni, hogy mit és hogyan tudnál effektívebben, hatásosabban megcsinálni, hogy legyen egy szusszanásnyi időd megállni.
Szóval… Állj meg, lélegezz. Gondold végig a dolgaidat, rendszerezz, és engedd meg magadnak, hogy visszalépj egy kicsit azokba az időkbe, amikor kicsit könnyebb volt minden.
Nem kell újra gyereknek lenned, csak emlékezned arra, hogy élni jó. Kezdd el most. Egyetlen lélegzettel.
Ha tetszett a cikk, adj visszajelzést ezzel is támogatva, hogy több hasonlóan érdekes anyagot tudjak hozni Nektek!
Írd meg kommentben, hogy mit gondolsz a témáról és hogy miről szeretnél még olvasni?
#motiváció #önvizsgálat adulthood better life boldog gyerekkor boldogság critics cruel world culture daily life eltűnt everyday life felnövés felnőtt felnőtté válás glitched mirror gondolatébresztő gyerek gyerekkor happy life idő kulturális kulturális hanyatlás kultúra közösség life mindennapi élet modern society MR.ILLEM munka oktatás personality problems problémák rushing society tanítás társadalmi problémák társadalom társadalomkritika valóság working élet élethelyzet önnevelés
Glitched Mirror 
Hozzászólás