
Van egy furcsa trend a világban.
Nem új.
Csak egyre arcátlanabb.
Az, hogy az emberek elfelejtenek köszönni.
Nem, nem a „Jó reggelt kívánok, kedves Irénke néni”-féle udvariaskodásról beszélünk.
Hanem arról az egyszerű, emberi mozzanatról, ami az együttélés minimumát jelenti.
A „Szia”, a „Jó napot”, a „Helló”, vagy csak egy biccentés.
Senki nem vár hajlongást.
Csak azt, hogy ha belépsz valahová – köszönj.
Nem azért, mert a biztonsági őrnek vagy a pénztárosnak olyan jó napja volt.
Hanem mert ez az a viselkedés, ami megkülönbözteti az embert a bunkótól.
És ha most kicsit megsértődtél…
…az talán jó jel.
Talán még van benned érzék a változáshoz.
Mr. Illem nem egy influencer.
Nem is motivációs guru.
Mr. Illem egy tükröt tart.
Glitchesen torzult világunkban próbál emlékeztetni arra, amit sokan elfelejtettek:
a stílus nem opció.
Az illem sem.
Ez itt nem nosztalgia a régmúlt idők udvariassága iránt.
Ez egy ellenállása a kulturális hanyatlásnak.
És ha most azt kérdezed:
„Komolyan? Ilyen apróságokon rugózunk? Köszönés? Illem?”
A válasz: igen.
Pont ezért tartunk ott, ahol.
A blog célja?
Nem szenteskedés. Nem okoskodás.
Szemléletformálás. Fácántoll nélkül.
Posztról posztra, témáról témára járjuk körbe azokat a viselkedési normákat,
amik nem tűntek el – csak kihalófélben vannak.
És itt az ideje feltámasztani őket.
Nem könnyen emészthető motivációs maszlag.
Nem kioktatás.
Kultúra. Karakter. Kifinomultság.
És az első szabály?
Köszönj!
Mert abból, hogy hogyan lépsz be egy helyre,
mindent tudni fogok rólad, még mielőtt megszólalsz.
Üdv a klubban, ha tudod, mit jelent a szó: „üdv”.
— Mr. Illem
Ha tetszett a cikk, adj visszajelzést ezzel is támogatva, hogy több hasonlóan érdekes anyagot tudjak hozni Nektek!
Írd meg kommentben, hogy mit gondolsz a témáról és hogy miről szeretnél még olvasni?

Hozzászólás