(A fenti kép mesterséges intelligenciával generált, illusztráció, amely csupán művészi értelmezésként szolgál.
A kép nem eredeti fényképen, hanem általános vizuális inspiráción alapul, és nem sérti harmadik fél szerzői jogait.)
Sokszor, amikor a napunk nem áll másból, mint rohanásból: menj ide-menj oda, csináld ezt vagy azt dolgokból, néha azt sem tudjuk, hol áll fejünk.
Felnőttként mindenki szembesül, hogy mennyi teendő is akad, mennyi megoldandó feladat napi szinten, ami szépen lassan vagy így, vagy úgy, de a fejünkre nő.
Sokaknál (nálam is) ilyenkor jelentkezik egyfaja szorongás, egy teljesíthetetlennek tűnő megfelelési kényszer, kiégés érzet, fáradtság, ami nem múlik el – akármennyit is pihensz.
Ha rákeresel a neten, biztosan találsz 1000+1 fajta tippet, javaslatot, hogy ezt is meg azt is próbáld ki, az biztosan segíteni fog.
Az igazság az, hogy magam is mentem már utána nem egy alkalommal annak, hogy ezt hogyan is lehetne orvosolni, mert én is volt már, hogy belecsöppentem ebbe a helyzetbe. Temérdek videót, podcastet, cikket pörgettem már végig, némelyik segített, másik viszont nem.
Az a helyzet, hogy nincs időd ennyi félét kipróbálni, amennyit javasolnak, mert elhalmoznak a javaslatok, a tippek és a „majd én megmondom neked mi a jó” típusú tartalmak.
Ezek tényleg tök jó, hogy vannak, de mindenkinek magának kell megtapasztalnia, hogy melyik is az, amelyik hatékonyan működik.
Legutóbb, mikor ilyen kellemetlenségem adódott, akkor a párom mutatott rá, hogy kapcsoljak ki mindent, tegyem félre a telefont, a laptopot – mindent.
Ezután kapcsoltunk egy kellemes lejátszási listát, amin klasszikus előadók szólaltak meg, 50-es, 60-as évek előadói közül, de valószínűleg korábbi és későbbi előadók is, úgy, mint Frank Sinatra, Dean Martin, Aretha Franklin és még megannyi fantasztikus előadó. Döntő többségében nagyon kellemes és hangulatos jazz dalok csendültek fel, abból a korszakból, ahonnan még az igazi nagyok származnak, fülbemászó és lazító dallamokkal.
Mindezt megspékeltük egy kellemes pohár borral és hangulatnak gyertyafénnyel. Egy kellemes és mély beszélgetés, vagyis teljesen más témák érintése, mint amikor kifejezetten a munkára és a mindennapi megoldandó feladatokra, a felnőtt léttel járó kötelességekre koncentrálunk.
Csak beszélgettünk. Mélyen, őszintén, de nem a munkáról, nem a to-do listáról, nem a hétfő reggeli meetingről.
Hanem rólunk. Egymásról. Életről.
Ez a kombó olyan jól esett a lelkemnek, hogy megfogadtuk, többször csinálunk ilyet, mert a mindennapok súlya olykor tényleg hegyomlásnyi terhet tud az ember vállára pakolni, amiket néha nem mindig tud az ember tiszta fejjel átlátni, ebben az ingerekben és teendőkben gazdag világban.
Másik ilyen, amikor fogjuk magunkat és elmegyünk egyet sétálni.
Vagy a városban, vagy valamerre a természetben, ahol szintén egy kicsit el tudunk vonatkoztatni a mindennapoktól. Nekünk működik.
Közben beszélgetünk itt is, és azokról a dolgokról beszélgetünk, amikről amúgy nem biztos, hogy tudunk, mert egyszerűen nem jut rá idő.
Ez a saját kis rituálénk.
Nekünk ez működik.
Ez csak egy személyes tapasztalás, nyilván mindenkinek más okoz hasonlóan nyugtató és kikapcsolódást nyújtó élményt, ami elvonatkoztat egy kicsit a rohanásból és a görcsös megfelelésből, amit elvárnak tőlünk mások, vagy talán éppen önmagunk.
Néha tegyél félre mindent és csak élj egy kicsit a pillanatnak.
Ha tetszett a cikk, adj visszajelzést ezzel is támogatva, hogy több hasonlóan érdekes anyagot tudjak hozni Nektek!
Írd meg kommentben, hogy mit gondolsz a témáról és hogy miről szeretnél még olvasni?
Glitched Mirror 
Hozzászólás